Ma kedvem volna valami jóhoz;
tánchoz, dalhoz, nótaszóhoz,
de a fák közt megtörik az alkony,
s valahonnan, távolból az éj ígérkezik.
Minden kék és sötétlila most,
a bogár a fűben, míg kéken szalad,
lila morzsát hengerget sebesen
és elillan egy pillanat alatt.
A hold lassan feltűnik az égen
hömpölygő fényekkel halad
aranycsillámot szór szanaszéjjel -
menekül a sötétkék és lila alkonyat.
Minden kék és aranyszínű most,
a tücsök míg cirrent, aranyhangot sző,
árnyéka kéklik, hosszúra nyúlik,
s árnyalak árnyat szül – éjszaka lesz.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése