Árnyjáték

virágokat szórnak a fellegek
elöntik színes mintával a földet
kékre festik apró esőcseppek
's a szél lágyan keveri össze őket
unottan nyújtózik az álmos táj
fel sem fogja a hirtelen változást
kellemes melegben nyúlik a száj
ideje korán iszik rá áldomást
kivágódik vadul a kapuszárny
az addig szelíd festő dobbant egyet
futókat lengető ijesztő árny
ordítva vágja rózsából a rendet
vacognak odafent az angyalok
félek most ölelj magadhoz Istenem
a levelek mint apró tutajok
úsznak csöndben rajtuk maradt mindenem
egymással versengve fények cikáznak
és kik tegnap még magasban álltak
mára mind sárban fetrengve vitáznak
ők is iszapos latyakká váltak