Merre jár a kék madár?

 (Jéga Szabó Ibolyának ajánlom)

Csiga vitte házát az úton, át nagy járművek nyomvonalán. Továbbhaladtam, amikor eszembe jutott: az út szélére, egy fűcsomóra kellett volna tennem a kis állatkát. - Kellett volna, valóban? - tűnődtem aztán.
        Talán érthető a megtorpanás. Hiszen a tudatlan kis lényt csúfos vég éri inkább előbb, mint utóbb. De ha felvéve máshová teszem, megbolygatom élete természetes folyását. Úgy értve: brutális beavatkozásként élhette volna meg személyem óvó mozdulatát.
        Úgy hiszem azonban, hasonlóképpen viselkedünk jó néhányan mi is, eszünkre oly büszke nem-csigák. Milliárdokra tehető e "jó néhány" az emberiségből. Nemigen törődünk egymással , nem vagyunk eléggé kíváncsiak másokra, nem kérünk a segítségből, gyanakvással fogadjuk a tanácsokat. Kik a távolabbi jövőre nem gondolva, egyfajta beletörődéssel élik a maguk mindennapi életét, sokan mások űzött seregekként hajszolják a boldogság kék madarát.
        Apropó, boldogság. Ki tudja, mi fán terem, miben ragadható meg, létezik-e a sokszor megénekelt képzet?
        Térítő készségű fiatalember igehirdetés szövegét nyomja kezembe. A beteg asszony felgyógyulásáról szóló példabeszéd, a Pál apostol leveléből Hova lett a ti  boldogságotok? címmel idézett részlet mindenekelőtt a kishitűséggel, a magárahagyottság érzetével küszködőket próbálja megváltoztatni.
        A világméretű versenyben, a gazdaság viharai, villámok csapkodása közepette, utódainkra kevéssé gondolva, félelmetesen fokozzuk a veszélyt, hogy egy-két emberöltő alatt feléljük energia- és egyéb tartalékainkat. Ámde a körforgásból a fennmaradás kényszere miatt lehetetlen kimaradni. A cél legtöbbünk számára az, hogy a munkahelyen, családunkban egyaránt jól menjenek a dolgok, de ez napjainkban sem tekinthető könnyen teljesíthetőnek. Fiatalembertől, a modern technika alkalmazójától kérdezem: hallotta-e valakitől mostanában, hogy boldognak érzi magát? Meglepődve, némi hümmögés után válaszolt: "Erről nem szoktak beszélni..."
        Valóban, mintha csak az anyagi javak mennyisége, minősége lenne fontos. Már kicsiny korban kezdődik a vetélkedés azzal: nekem ez van, neked nincsen, mi ezt is megtehetjük, nekünk megvan minden.
        Egy kitűnő, sportos szakembertől hallottam: nem érti, miért azt kérdezik a gyerekektől, mik szeretnének lenni, milyen pályára készülnek. Miért nem arra vagyunk kíváncsiak, akarnak-e boldogok lenni?
        Hát igen, szokatlan lehet feltenni e kérdést, s az őszinte válaszhoz le kell küzdeni félénkséget, rossz értelmű szemérmességet.
        Sokak kedvelik a fővárosban a Mammut bevásárlóközpontot. Őrzöm papírjaim közt azt a cikkrészletet, amelyben az  egykor tulajdonos Kenyeres Sándor így vallott: "Önmagában az, hogy sok pénzt lehet keresni, engem nem motivál. Hatszázas Mercedesben sosem ültem, nem is vonzott. Van egy családi házam, feleségem, kislányom" - nyilatkozta. Édesanyja kérdésére - Mi kell még neked, fiam? - azt felelte: "Nekem a feladatra van szükségem". Ezt még a Mammut II. megépítése előtt mondta. Nincs megállása, azóta az újabb nagy feladat, tudásközpont létrehozásán fáradozik, mint a Talentis Group alapítója.
        Lehet, talán ez a kulcs: ha van feladat, van miért, kiért, kikért élni - ez az igazi boldogság?