MIÉRT?

Borzongva szűk átjárón haladsz,
kísérnek szürke, kopott falak.
Ahonnan jössz, túlfűtött életed,
amerre mégy, homályló rengeteg.
Néznél előre, de magadba látsz,
ó, jaj, nem szép, bár valós a látvány.
Elfúló hangodon meglepődsz,
köhintesz, veszel nagy levegőt.
Lehunyod szemed és mosolyogsz,
mert nem tudsz semmit, azt gondolod.
Nem tudod, ugyan mi marasztal.
Most is egyre azon időzöl:
miért oly édes a hárs illata,
és mennyi van hátra az idődből?