Óda az Édesanyámhoz

Mikor először kinyitottam szememet
Azt hittem elvarázsolták az eszemet
Hisz tündérek csak mesékben élnek
Vagy csak kápráztatnak e földi fények?
Azt mondtad: Én vagyok az anyukád!
Néztem körbe," miféle kád?" ( )
Ő az én anyukám? Ez a gyönyörű nő?
Kinek pillantása szebb mint ezer drágakő?

Aztán múltak a napok,hónapok és évek
Készültek rajzok,videók és képek
De anya még mindig ragyog,nem változik semmit
Hiába nézem a képeket én annyit.
Nincs különbség, gyönyörű és kész
Még ha munkától gyötört is az anyai kéz.
És én csak ámulok és bámulok mindegy egyes nap
Hogy anyukám szebben ragyog mint égen a Nap.

Emlékszem,hogy Óvodában mindig néztem a kaput
Hogy vajon ha elfordulok majd vissza, meglátom-e anyut?
És odafuthatnék hozzád közben üvöltve,hogy "ANYAAAAAAAA!"
Gyermeki szívnek mindörökké legeslegszebb szava.
Tanítottál élni majd,hogy nem kell többet félni
Hogyan kell a rossz napokat könnyen átvészelni
S csak hallgatok és hallgatok mert hangod nekem selyem
Bárcsak adná az ég,hogy örökké viseljem.

Nem vagyok én túl eszes de azt biztosan tudom
Hogy a legőszintébb szeretetet csak tetőled kapom.
Te voltál a példa,hogyan is kell szeretni
Ennél szebb ajándékot el sem tudnék képzelni.
Párom engem szeret és ezt neked köszönhetem
Mert szeretettel neveltél és ebből dobog a szívem.
Ha szomorú, tán letört vagy minden olyan sötét lesz
Pedig te csak boldogságot s mosolyt érdemelsz.

Nem vagyok a mestere tudománynak,szavaknak
De nem feledem a napot, május első vasárnap.
A nap amikor minden gyerek megpróbál emlékezni
Hogy milyen is volt anyu karjában olyan kicsinek lenni ( :) )
És mennyire hiányzik az a lét,hogy újra úgy öleljen
Mint kisgyermekként mikor féltünk minden egyes éjjelen.
Szerencsém van mert megadatott,hogy mindenre emlékezzek
Édesanyám mondókáira álomba szenderüljek.......