Ár

Tenger zúg, vihar dúl,
napsugár hozzád
lenyúl, tajtékoznak
hullámok hátán
haragvó habok.

Kiönt, zúdul vakon,
nem kerül, nem kímél,
elönt amit ér,
visz  jót, rosszat.
Kiabálsz, tüdődből
a levegő kifogyott,
benne sár.
Hiába könyörögsz
irgalomért.

A szennyes haboktól
nincs ki megvéd, a gát kevés.
Bűnös ember, természet
rendjébe avatkozott 
tudatlanul bele.