illatos gyertya

illatos viasz úszik a vízen
szeretem látványát meggyújtom hát
simogató felszínén kezem pihen
lengjen be lángja szívemet járja át
békés a lélek megszűnik minden
apró fény-nyalábon álomséták
forró víz öleli körbe gerincem
halkulnak a zajok a jelek némák
ólom-éjszakában a szív büntet
ott járok hol már nem égnek gyertyák
hol vakmerő szívünkben vér nem lüktet
bút szerelem követ hiába tiltják
patakokban folyó lángok sírnak
könny oltja az égő korlátokat
víztelen világban virágok nyílnak
visszhangzó élet nyit meg világokat