A dal

Altatót dúdol a szürke ég.
El ne hidd! - álmokból volt elég…
Ha az éj komoran rád terül,
figyelmed világljon legbelül.

Csend-szirmok ölében szunnyadón,
őrzöd a múltadat egy hajón.
Zátonyra futás ma elkerül,
fohászkodsz, és a dal csendesül.

Oson az életed, reszketeg:
most vagyok, holnap már nem leszek.
Szeplőtlen lényeged felhevül,
s halálod jobblétre szenderül.

Arany Gusztáv festménye: Fény a vízen