Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2013. augusztus 21., szerda

Egy leleplezett titok

with 0 Comment


Osztályfőnöki feladatom volt többek között az is, hogy a harmadik osztályosokat májusban - az írásbeli érettségi napjaiban három napos osztálykirándulásra, országjárásra vigyem. Ez előírás volt és már a tanév elején szülői értekezleten a tanulók szüleivel megállapodtunk a kötelező jellegben, az árkalkuláció is elkészült. Volt idő spórolni a költségekre, nem is volt senkinek kifogása ellene. A konkrét terv részleteit a tanulókkal közösen dolgoztuk ki és ők szervezték a busz és a szállás megrendelését is.
   - Hamar eltelt a tanév, és készültünk a kirándulásra, amikor az egyik fiú bejelentette nekem, hogy felnőtt barátja is szeretne velünk jönni. A kérést eléggé furcsának találtam, mert erre nem volt példa, noha szülő néha eljöhetett segítő kísérőnek, de inkább kollégák szoktak segíteni, mert harmincöt kamasz fiút nem könnyű megóvni attól, hogy baj történjék út közben, például Egerben a híres pincesoron. Ezúttal is megvolt már a kiszemelt kísérőm, egy férfi kolléga.
   - A kérés mögött - érzésem szerint - nem becsületes szándék húzódott meg. Feltűnt ugyanis már egy ideje, hogy Feri /nevezzük így!/ - szépen vasalt ingeket visel, nyakkendőt és csinos öltönyöket, divatos frizurája és a körülötte lengő parfüm illata nem az én kedvemet akarja elnyerni. Barátja - aki kísérőnek ajánlkozott - egy raktárban dolgozott, sok pénze volt /később kiderült, hogy a raktárt dézsmálta rendszeresen/ - valójában lakótársa volt, mert Feri az ő javaslatára, kérésére kiköltözött a kollégiumból - csak akkor ezt még nem tudtam, mert "elfelejtette" az iskolában nekem bejelenteni. - sajnos.
   - Behívattam a barátot, és amikor az iskolában beszéltünk és megismételte nekem kérését, illetve kilátásba helyezte, ha nem engedem, hogy ő velünk jöjjön, Feri sem vesz részt - a kötelező! - osztálykiránduláson. Most már számomra egyértelmű volt a helyzet. Ők ketten homoszexuális párost alkottak, és a barát pénzért vásárolta meg Feri szerelmi szolgáltatásait.
   - Értesítettem felfedezésemről az iskolánk igazgatóját és behívattam a fiú szüleit.
   - Feri veszélyben van, mert erkölcstelen életmódot folytat és erről tudniuk kell. A barátja elcsábította és megrontotta őt...- mondtam el a szülőknek.
   - Ez a feltételezés felháborító kedves tanárnő - mondta az anya - mert a barátja tisztességes, mindössze segít neki a tanulásban, és mi hálásak vagyunk neki, látogatóban járt nálunk, tudunk a kapcsolatról.
   - Más a véleményem, de ha önök így látják, nem teszek lépéseket, mert botrányt nem okoztak, ám Ferinek el kell jönnie a kirándulásra.
   - Rendben van, el fog menni, és köszönjük, de ne mocskolja be fiúnk jó hírét.
Feri nem jött el a kirándulásra. Osztályfőnöki figyelmeztetőt kapott miatta. Továbbra is a barátjánál lakott. A következő tanévben - negyedik osztályos korában - visszaköltözött a kollégiumba. Ezzel azonban még nincs vége a történetnek. Negyedik osztályosok voltak már, közel az érettségihez, amikor tanórán arra lettem figyelmes, hogy az egész osztály zavartan viselkedik, valamit dugdosnak a pad alatt és kézről kézre adják. Lecsaptam a "valamire" - egy fotó volt, mely egy újszülöttet ábrázolt.
-    Kié ez a fotó? - tettem fel a logikus kérdést.
A válasz megdöbbentett, az előzmények ismeretében, mert Feri állt fel..
   - Az én kisfiam, három nappal ezelőtt született a barátnőmnek és most az óra előtti szünetben kaptam kézhez. Annyira boldog vagyok, meg kellett mutatnom a többieknek, nem győztem kivárni az óra végét.
   - Gratulálok! Sikerült meglepetést szerezned.
A ballagás napján az ünnepség után Feri szülei megkerestek, és gyönyörű és finom , házi sütésű tortát hoztak ajándékba nekem, kérve, fogadjam el hálájuk jeléül, mert igazam volt. A barát valóban meg akarta rontani Ferit, de megbeszélték otthon, kivallatták, ő beismerte és lám:  bizonyította, hogy nem "meleg" - és örülnek a kicsi unokának.
   - Nem szívesen, de örömüket látva elfogadtam a bocsánatkérést és az ajándék tortát. Erkölcsi nézeteim nem egyeztek ugyan az övékkel, mert úgy véltem, ez a prostitúció kezdete volt Ferinél.
   - Egy év múlva - akkor már a főiskolán tanítottam - rendőrök kerestek meg nyomozati célból: Feri barátjáról akkor derült ki, hogy a pénzt, amit a fiatal fiúkra költött raktári lopásokból finanszírozta. Amit tudtam, elmondtam és lelkiismeretem megnyugodott: megtettem, amit tehettem, Ferit megmentettem egy esetleges lopásba keveredésből is. Ő egyébként feleségül vette fia anyját, aki vele egykorú diáklány volt és a baba érkezése miatt csak később érettségizett.
A mesének ezzel vége: boldogan élnek - remélem a mai napig - én pedig megőriztem emlékeimben ezt a nem mindennapi történetet.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.