ROMÁNC

Egy napsütötte délelőtt
oly izgatottan vártam őt,
csak ennyi volt, egy délelőtt,
pár óra, míg éreztem őt.
Egy lángolás, egy érzelem,
szépsége itt maradt velem…
Tudtuk, búcsúnk örökre szólt,
bár szívünk száz érzést dalolt,
majd könnyezve fölém hajolt,
csak némán állt, nem válaszolt.
Egy régi nap, egy régi nyár,
emléke újra visszajár,
varázsa most is bennem él…
A szél ma titkokról mesél.