2013. szeptember 22., vasárnap

A végzet vajúdik velem

with 0 Comment


Percekből rak falakat az idő,
készül sorsom  szürke börtöne,
gondokból összeáll a tető,
de a fény nem vetődik ide.

Csendek cseppennek a hideg földre
lelkembe a hallgatás szökik,
és kedvem, mint megriadt szöcske
ugrik, és semmibe tűnik.

A sarokban vérző szívem ül
szerelem szivárog mély  sebén,
a csalódás szúrt kegyetlenül,
de valahogy mégsem bánom én.

A végzet talán vajúdik velem
úgy, mint egykor jó édesanyám,
mi lesz  veled édes szerelem,
ha a halál szeme, újszülött fián?




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.