Gyökerek III.

Holnapra szilváim ruhát váltanak,
eltűnnek a fáradt nyári esték,
kertemben színes őszirózsák nyílnak,
fakó krizantémkoszorús mezsgyék.
Mire az őszi hideg mutatkozik,
szeretteim mind együtt pihennek,
domboldalban fák árnyéka megszűnik,
gyökereik lelkeket rejtenek.
Már nem vonz a ház, megváltozott minden,
idén lettem hontalan igazán:
Üres ünnepek, nem köszönt senki sem,
nincs apám, anyám, meghalt a hazám.
Árnyék lettem bánat szabta ruhában,
fekete szirom, árva magányban.