2013. szeptember 15., vasárnap

Az utolsó komornyik

with 0 Comment


Misi bátyám, nagyanyám nyolc testvére közül a legfiatalabbnak született. Nővérei nevelték fel, de nem sok szeretettel, mert kissé ütődött volt, de akaratos. Igyekeztek gyorsan megszabadulni a gyámkodás nehéz terhétől és intézetbe küldték. Mivel nem volt elmebeteg, innen megszökött és alkalmi munkákból, koldulásból tartotta el magát.
-    Előnyös külseje hozta meg a szerencséjét. Bogárfekete haja, zöldes nagy szeme, sápadt, szinte betegesen fehér bőre megtetszett egy utazgató, rút arcú, de dúsgazdag, vörös hajú grófnőnek.
-    Misi bátyám a vasútállomáson ólálkodott, szolgálatait ajánlotta mint hordár, noha ő maga is leginkább cipelésre szorult volna, mert örökké éhezett, és az éhségtől gyenge.
-    A grófnő magához intette, és rábízta a kalapdobozát, hogy valami ürüggyel magához csalogassa.
-    A csel bevált. Misi örült az előkelő hölgy hívásának, örömmel utazott vele a bérkocsin a budai palotába. Végre életében talán először jóllakott finom falatokkal.  Már köszönve a vendéglátást, búcsúzni készült, amikor mesebeli ajánlatot kapott a vörös hajú grófnőtől.
-    -  Van egy ajánlatom számodra: maradj a szolgálatomban, komornyik lehetsz, ha minden kívánságomat teljesíted.  Remélem, érted, mire gondolok?
-    A legnagyobb örömmel leszek komornyik, bár nem értem, mire gondolt, mert még soha nem ért ekkora megtiszteltetés. – válaszolt Misi.
Selyemfiú lett, mert a komornyik szerep jórészt a grófnő testének dédelgetését jelentette.  Fürdette, masszírozta, és szexuális étvágyát is kielégítette. Ez eleinte nem volt könnyű, de a jó táplálékoktól megerősödött és megtanulta a szerelmi fogásokat. Sokat utaztak, mindenüvé magával vitte őt a gazdag nő. Fizetést nem kapott, de néha szabadnapokat, hogy nővéreit meglátogassa. Ilyenkor nekik ajándékokat hozott: üres kalapdobozokat – melyeket tisztelt, hiszen így kezdődött az úri élete – és becses ajándéknak tekintette, römi kártyát, amit aztán a tudatlan nővérei kiszórtak a szemétbe, és remek olvasnivalókat, képeslapokat,- csupa haszontalan holmit. Dicsekedve mesélt úri életéről.
Gyermekként furcsa figurának láttam őt, de szerettem hallgatni történeteit és olvasni az érdekes újságokat. Misike – így becézte őt a grófnő – szívesen piperézte magát, és nevetséges dolgokat mondott.
-    Tudod Béla – mondta apámnak – ez a „buriburi” élet nagyon képmutató. Mert milyen emberek vannak?  Mindenki önmagának is hazudik. Rólam is azt terjesztik, hogy bolond vagyok, pedig csak most írok ilyen csúnyán, valamikor én is műveltem a „szépirodalmat” – ezen az írása külalakját értette. Sokat nevettünk rajta- és sajnáltuk is. Soha nem kért semmit senkitől, és nem panaszkodott. 
-    A háború után a grófnő külföldre utazott végleges maradásra. Hagyatékát elkobozta az állam. Misi bátyám koldusbotra jutott és csakhamar – az éhezéstől – megbetegedett. Megállapították, hogy súlyos tébécében szenved. Szanatóriumba került, ahol rövid idő múlva a grófnője után utazott örök időkre.
-    Így ért véget az utolsó komornyik szomorú pályafutása.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.