Csaló Nyár

Émelygős parfümillat szobámban,
kezemben régi emléket gyűrök,
ócska papírt. Vibráló magányban
árnyék vagyok, tükör előtt ülök.
Aromás gyertya meggyújtva szenved,
csak füstöt okád szüntelen, nem ég.
Megszaggatja, a csillagos eget
olvasztaná, de kanóca nyers még.
Kertem is beleugrott a nyárba,
rózsalugasok állványa mereng,
hangyák nyüzsögnek kiszáradt fába,
muskátlim levele vízért eseng.
Viaszában minden régi álmom,
csaló Nyár tüzét hiába várom.