Lét-jellem

Nem mondanám, hogy élek,
s azt sem, hogy meghaltam,
csak létezem a semmiben,
örökkön egymagam.

Lételem mára már léttelen,
életképtelen lény magam
minek nevezzem mégis, de
örülök ez vagyok.

Nincs még egy az éteren,
kinek étterme lenne maga
a lényege meg semmis, ül
örülve maga.

Négy kéz, láb de kérdezem,
mégis mi értelme, ha van,
tétlen ülni? S nem ide
könyörgök mama.

Hanem te hozzád édesem,
belőled más nem maradt
édenem, csak az emléken
örök ülök egy magam.