Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2013. szeptember 15., vasárnap

Már a nevem sem enyém

with 0 Comment


Már a nevem sem enyém.
Nézem a tükörben az idegen arcot.
Nem tudom, ki ő.
Egy tompa szempár les felém.
Fürkésző, kémlelő.
Ott csügg a semmi közepén.
Talán ő sem érti,
ki az, ki rá visszanéz.
Mintha ismerős volna mégis.
Én voltam egykor talán.
Riadt, félénk, ifjú lány.
Vagy valaki más.
Mintha hasonlítanánk.
Az orr, a szem, a száj
tudom, hogy mind enyém.
De tekintetében
miért e tompa fény?
Mintha sírna.
Bár könnye nem pereg.
Nesztelen, meztelen furcsa lény.
Keskeny, kicsi orrcimpája
néha félve megremeg.
A hajtincsek megszürkültek,
szaporodtak a ráncok.
Akár én is lehetnék.
Felvillan pár halvány kép.
Régi zenék, táncok.
Párásodik a tükör.
Lelkem lehelete homályosítja a képet.
De egy emlék tündököl.
Nem éltem oly szépet azóta sem.
Muzsikája, illata
a semmiből előterem.
Remény ébred utoljára.
Tán nyugalmat lelek.
A semmi néha mindent megér.
Felpezsdül a szívverésem,
gyönge testem újra él.
Enyém az arc a tükörben.
Felismerem a szempárt.
Benne a hit fénye kél.
Újra meséket regél,
míg az óramutató
a hangtalan semmiben
végül lassan körbeér.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.