Márti a megszokott időben ébredt. A nap csak épp kipislantott a dombok mögül, de a magas tömbházak útját állták. Jól eső érzéssel a másik oldalára fordult. Még pihenhetnek. Szombat van, s a munkahelyére is később kell bemennie. A látogatás nélküli tanulók vizsganapjára hívták be. Férje halk, egyenletes lélegzése megnyugtatta, s lecsukódott a szeme.
A függöny résein át vidám harsogással tört át a reggeli fény egyenesen Márti arcába. Óvatosan bújt ki az ágyból. Nem akarta felébreszteni Gyurit, hadd pihenjen még! A konyhában feltette a kávét, s amire az lefőtt, ő is felfrissülve jött ki a zuhany alól.
A finom illatra férje is előbújt a szobából. Ropogós kifli vajjal , kávé , s a szombat reggelek együttléte . Csak a soron kívüli munka árnyékolta be az induló nap örömét.
Pedig kellemesnek ígérkezett az idő. Az első meleg tavaszi nap a hosszú tél után. Jó lett volna kimenni a közeli erdőbe, beszívni a zöld illatokat, hanyatt fekve hallgatni a forrás csilingelését, bámulni a kék eget! De nem lehet. Mennie kell. Gyorsan öltözött. Gyuri a fürdőben fütyörészett. Így szokott az utóbbi időben borotválkozni. És cipőt fényesíteni. Bosszantotta is miatta Ildi, a barátnője.
- Vigyázz, ez nem jelent jót ! - mondogatta gyakran. De Márta nevetett rajta.
- Szia, megyek is ! - lépett be a férjéhez, és puszit cuppantott rá. Gyuri viszonozta, majd átölelte Márti karcsú derekát.
- Tudod , mit ? Miután vége a munkádnak, gyere ki egyenesen a futballpályára! A mérkőzés után kisétálunk az erdőbe, a forráshoz. Jön Jani és Ildi is.
- Jaj, de jó ! – örvendezett Márti, s már rohant is a közeli autóbusz- megállóhoz. Boldognak és könnyűnek érezte magát! Az utasokkal vidáman elbeszélgetett, a vezetővel is tréfálkozott. Kis város, ismerték egymást az emberek. S már a hét végi munkát se bánta.
Az órájára pillantott. Időben van. Ráérősen sétált a megállótól. Alig találkozott ismerőssel az úton. Pihent a város.
Az iskola kapujában valami furcsa érzés tört rá. Csend volt, nagy csend . Mi lehet ez ? Marci, a kapus, meglepetten pislogott rá.
- Jó reggelt- köszöntötte szokott vidámsággal - Mi ez a csend ?
- Szombat van, ásított Marci. Miért tetszett ma bejönni? –érdeklődött aztán.
- Vizsgáznak a látogatásnélküliek - válaszolta Márti.
- Dehogyis, ma nincs semmilyen vizsga. A jövő hétre halasztották.
- Nahát, neki senki se mondta!–ágaskodott benne a harag. - Aztán hirtelen öröm suhant át a lelkén.
Meglepi Gyurit, gondolta . Hazamegy. Együtt mehetnek a mérkőzésre, onnan az erdőre. Megszaporázta lépteit, nehogy elmenjen az orra előtt a következő autóbusz. Szerencséje volt. A buszban alig volt utas, azok is magukba gubbasztva üldögéltek. Márti lehuppant és ábrándozott. Nem szerette a futballt, de a barátnőjével úgy el tudtak beszélgetni, hogy észre se vették az idő múlását. Sokat nevettek a pöttöm tökmag áruson, aki a sorokat járta árujával, fél szemmel a mérkőzést figyelve, monoton hangon mondogatta: Hajrá ! Tökmag ! Hajrá ! Tökmag !
A megálló melletti üzletből sajtos kolbászt vásárolt , a Gyuri kedvencét, s igyekezett haza. Így is majd két óra telt el . Csak még otthon találná a párját ! Hogy fog ő is örvendeni !
A kulcsot már jó előre kivette a táskájából. És már fordította is a zárban. De az csak félig mozdult, aztán egyet kattant. Nem nyílt az ajtó. Újra próbálta. Majd újra meg újra.
Mintha mozgást hallott volna a lakásból.
-Én vagyok, nem nyílik az ajtó - szólt Márti.
Néma csend. Jó erősen megkopogtatta az ajtót. Hátha nem hallotta meg a párja. Hiába !
Csend volt, mély csend .
S ekkor rettentő félelem tört rá. A szíve majd kiugrott a helyéből, úgy kalapált.
Jaj, nem lehet ! - üvöltött lelkében a rettenet. - Mégis igaz ? Nemcsak rosszindulatú pletyka volt a szomszédasszony szava ? Ildi megjegyzése ? Az anyja aggódó suttogása ?
Kétségbeesve próbálgatta a kulcsot. De az megakadt félúton. Belülről rá volt kapcsolva a biztosíték. Az ajtó nem nyílt ki .
Patakokban csurgott végig arcán a fájdalom.
A függöny résein át vidám harsogással tört át a reggeli fény egyenesen Márti arcába. Óvatosan bújt ki az ágyból. Nem akarta felébreszteni Gyurit, hadd pihenjen még! A konyhában feltette a kávét, s amire az lefőtt, ő is felfrissülve jött ki a zuhany alól.
A finom illatra férje is előbújt a szobából. Ropogós kifli vajjal , kávé , s a szombat reggelek együttléte . Csak a soron kívüli munka árnyékolta be az induló nap örömét.
Pedig kellemesnek ígérkezett az idő. Az első meleg tavaszi nap a hosszú tél után. Jó lett volna kimenni a közeli erdőbe, beszívni a zöld illatokat, hanyatt fekve hallgatni a forrás csilingelését, bámulni a kék eget! De nem lehet. Mennie kell. Gyorsan öltözött. Gyuri a fürdőben fütyörészett. Így szokott az utóbbi időben borotválkozni. És cipőt fényesíteni. Bosszantotta is miatta Ildi, a barátnője.
- Vigyázz, ez nem jelent jót ! - mondogatta gyakran. De Márta nevetett rajta.
- Szia, megyek is ! - lépett be a férjéhez, és puszit cuppantott rá. Gyuri viszonozta, majd átölelte Márti karcsú derekát.
- Tudod , mit ? Miután vége a munkádnak, gyere ki egyenesen a futballpályára! A mérkőzés után kisétálunk az erdőbe, a forráshoz. Jön Jani és Ildi is.
- Jaj, de jó ! – örvendezett Márti, s már rohant is a közeli autóbusz- megállóhoz. Boldognak és könnyűnek érezte magát! Az utasokkal vidáman elbeszélgetett, a vezetővel is tréfálkozott. Kis város, ismerték egymást az emberek. S már a hét végi munkát se bánta.
Az órájára pillantott. Időben van. Ráérősen sétált a megállótól. Alig találkozott ismerőssel az úton. Pihent a város.
Az iskola kapujában valami furcsa érzés tört rá. Csend volt, nagy csend . Mi lehet ez ? Marci, a kapus, meglepetten pislogott rá.
- Jó reggelt- köszöntötte szokott vidámsággal - Mi ez a csend ?
- Szombat van, ásított Marci. Miért tetszett ma bejönni? –érdeklődött aztán.
- Vizsgáznak a látogatásnélküliek - válaszolta Márti.
- Dehogyis, ma nincs semmilyen vizsga. A jövő hétre halasztották.
- Nahát, neki senki se mondta!–ágaskodott benne a harag. - Aztán hirtelen öröm suhant át a lelkén.
Meglepi Gyurit, gondolta . Hazamegy. Együtt mehetnek a mérkőzésre, onnan az erdőre. Megszaporázta lépteit, nehogy elmenjen az orra előtt a következő autóbusz. Szerencséje volt. A buszban alig volt utas, azok is magukba gubbasztva üldögéltek. Márti lehuppant és ábrándozott. Nem szerette a futballt, de a barátnőjével úgy el tudtak beszélgetni, hogy észre se vették az idő múlását. Sokat nevettek a pöttöm tökmag áruson, aki a sorokat járta árujával, fél szemmel a mérkőzést figyelve, monoton hangon mondogatta: Hajrá ! Tökmag ! Hajrá ! Tökmag !
A megálló melletti üzletből sajtos kolbászt vásárolt , a Gyuri kedvencét, s igyekezett haza. Így is majd két óra telt el . Csak még otthon találná a párját ! Hogy fog ő is örvendeni !
A kulcsot már jó előre kivette a táskájából. És már fordította is a zárban. De az csak félig mozdult, aztán egyet kattant. Nem nyílt az ajtó. Újra próbálta. Majd újra meg újra.
Mintha mozgást hallott volna a lakásból.
-Én vagyok, nem nyílik az ajtó - szólt Márti.
Néma csend. Jó erősen megkopogtatta az ajtót. Hátha nem hallotta meg a párja. Hiába !
Csend volt, mély csend .
S ekkor rettentő félelem tört rá. A szíve majd kiugrott a helyéből, úgy kalapált.
Jaj, nem lehet ! - üvöltött lelkében a rettenet. - Mégis igaz ? Nemcsak rosszindulatú pletyka volt a szomszédasszony szava ? Ildi megjegyzése ? Az anyja aggódó suttogása ?
Kétségbeesve próbálgatta a kulcsot. De az megakadt félúton. Belülről rá volt kapcsolva a biztosíték. Az ajtó nem nyílt ki .
Patakokban csurgott végig arcán a fájdalom.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése