Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2013. szeptember 22., vasárnap

Valaki játszott

with 0 Comment


Valaki játszott a zongorán.
Hallottam a falon át a dalt.
Halk volt a zene.
Ritmusos, keserédes.
Benéztem volna az ablakon,
de tudtam, nem illene.
Messziről néztem a sötétben
a sárgán világító négyzetet,
ahonnan az élet dala szállt.
Az árnyakat lestem irígyen,
fel-feltűntek a lenge függyönyön át.
Melegség járta át szívemet,
a zongora kísérte vad ritmusát.
Bár közöttük lehettem volna!
Sóváran vágytam a szobában lenni én.
Ringatózni egy hintaszékben
a ház legmelegebb szegletén,
hogy beborítson zene, fény.
A kályha halkan duruzsolna,
megreccsenne pár padlódeszka,
ahogy körül állnák a többiek
a zongorát a szoba közepén.
Lehunynám szemem.
Nem hallanék mást, csak a zenét.
Lelassulna lélegzetem,
mint, mikor mélyen alszom én.
De nem aludnék mégsem.
Beszívnám a boldogság illatát,
még ha csak pár órára is.
Az emlék sokáig velem maradna,
őrizném hangulatát,
kísérjen egy darabon át.
De most már indulok.
Távolodik a világító ablak,
s már alig hallom a zongorát.
De dúdolom még dallamát,
ahogy lustán bandukolok,
bukdácsolva a réten át.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.