Téveszme

 

úton vagyok
sehova se vezet
nem látom a végét, de megyek
hajt előre
mert van egy célom
bár elég halvány
[mögöttem áll egy sötét démon]
fogd a kezem
ne engedd el
kényszert érzek tettre készen
üvölt a néma
egymagában
csak a ringó óceánban
sok kérdés maradt
megválaszolatlan
de most már mindhiába
közel a távol
ébrednem kéne
[egyszer úgyis elmegyek érted]
költözz belém
itt a helyed
kitakarítottam a fészket
bárhová nézzek erre késztet
míg nem voltál nekem
senki sem értett
egybefolynak
régi szép emlékek
tűzbe dobom
égjenek porrá
[mondd meg miért tettél bolonddá?]
kősziklákból
hajtogatva
lelket formál egy sötét bulla
mégis látod
ilyen lettem
így kell élnem!
menekülni
bárcsak tudnék
de még mindig gyenge vagyok
[ha rád nézek már nem gyújt lángra]
ez olyan tűz már
hogy fakó színű
mi nem gyullad újra
részben mégis
hozzád fűznek
olvadó percek
órák és évek
ne távolodj el
ennyire tőlem
fárad a lelkem
fáradt az este
[a Hold - mint én is - a csillagokat leste]
láttalak téged
boldog voltál
fát ültetett
gyökeret ereszt
bennem már az igyekezet
sose mondtam
nem is kérted
szerettem nézni az arcod
szerettem nézni az arcod
fáj az idő
tárul a képzelet
[sosem mondanám neked hogy ég veled]
mondd csak te is:
elhasználtak
nem is hagytál más választást
nem segít rajtam feltámasztás
halott vagyok
voltam s leszek
hallhatod is
hogy súgják a szelek
ennyi mára
itt a vége
fussak; miért ne?