Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2013. november 13., szerda

A falevél balladája

with 0 Comment



Először csak egy halvány folt jelent meg rajta. Aztán kettő, három, s lassan teljesen megsárgult. Nem értette mi az, nem is gondolt rá. Bár egyre erőtlenebb lett, s kapaszkodnia kellett, nehogy elvigye a szél.
Hej, pedig nála erősebb, zöldebb bimbó nem virult az ágon! A meleg napsugár és a cirógató szél hamar fakadásra bírta, s csodaszép levéllé sarjadt. Lomberdővé változott a bükkös, s ő csak ámult - bámult. A szédületes mélységben zöldült az avar is, fehér és lila kis virágok nyújtották fejüket a fény felé, bársonyba öltözött a föld.  Az ünnepélyes csendben madarak füttyentettek, kakukk rikoltott, méhek zümmögésétől zsongott az erdő.
S a kismadár!  Csőrében ágakkal térült - fordult, s egyszeriben kész volt a fészek. Ő pedig boldogan vált ernyővé fölötte. Nemsokára apró fiókák kukucskáltak ki onnan. Megállás nélkül hordta anyjuk a rovarokat, etetgette tátogó kicsinyeit. Ahogy nőttek a madárfiókák, a nap is egyre erősödött. De ő védte őket napernyőként vagy esernyőként.
Messzire ellátott. Gyönyörködött az erdőben, a tisztásban, a csilingelve szaladó patakban. Hova igyekezhetik, csodálkozott néha. Nem kívánkozott el innen. Örömét lelte a madarakban, a játszadozó mókusokban, az ég  kékjében, a felhőben…a nyár melegében.
 A makk is beérett már a fán.  Enyhült a nap heve, gyakrabban gomolyogtak fölötte esőfelhők, a szél belekapott a lombokba. Rázta az ágakat esőt zúdítva a nyakukba. Egyszer csak útra keltek  a madarak, csapatokban repültek valahová.
-     Hová mentek?  - kiáltott utánuk.
-    Melegebb országba, de tavasszal visszatérünk!  - válaszolták.
Megnyugodott, tavasszal majd …
Aztán megjelent rajta a sárga folt, nőtt növekedett, ő pedig napról napra gyengült.  Az erdő, a tisztás, a föld vele együtt sárgult. Testvéreit el - elkapta a szél, sodorta, őket a magasba, majd lefele. Hullott a makk is, az erdő csörtető disznói csámcsogva habzsolták fel a csemegét.
Egy nap elfogyott az ereje. Elengedte az ágat. S vitte a szél szárnyain, lebegett ide - oda ernyedten, földön túli boldogságban. Majd puhán leereszkedett a földre.
Felnézett a magasba. A fa csupaszon, egykedvűen bámult le rá.
 Érezte, tudta, ez a sorsa. És elszenderedett.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.