2013. november 6., szerda

Kényszerélet

with 0 Comment


Életünk időutazás,
Nincs célállomás.
Anyánk kitol magából,
Áldott állapotából.
Nyüszítünk a levegőtől,
Tejet kapunk az emlőből.
Néhány hónap – talpra állunk,
Indulunk, világot látunk.
Örömünkre gyalogolunk,
Később mégis ellustulunk,
Sok keréken elgurulunk.
Nem tervezzük, hova megyünk,
Menetjegyet ritkán veszünk.
Utunk során ismerkedünk,
Szeretünk vagy veszekedünk.
Eljátszunk néhány szerepet,
Fölmérjük a terepet.
Boldogok szeretnénk lenni,
Pokolra kell ezért menni.
Nem történik velünk semmi,
Alig lehet észrevenni,
Történelmet nem tud írni
Aki bennünket szemel ki
Szereplőnek, hős vezérnek,
Áldozatnak, túsznak, kémnek,
Nincs hatalmunk, nem is félnek
Akik velünk együtt élnek.
Akad köztünk sztár meg zseni,
Átmeneti siker neki,
Az utókor elfeledi.
Szerepelhet a mesében,
Tananyagban, viccben, képen,
Végül eltűnik egészen.
Ugye milyen egyszerű ez?
Sokszor játszott, megunt lemez.
Ahogy jöttünk, úgy megyünk el,
Üres kézzel, tehetetlen.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.