Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2013. november 17., vasárnap

Kihalás előtt

with 0 Comment



Mottó: Aki ma tunya, holnap vermet ás.



Ami a szívén

Egy ember, aki tudja, mit akar. Határozott, gyorsan alkot véleményt. Ha kell, így is változtat rajta. Ami szívén, az a száján.
– Demokratizálódás – mondja. – Aztán helyesbít: – Demoralizálás.


Kérdések

Maradni? Kilépni? Szakítani?
Értekezni? Későbbre tenni? Előbbre hozni?
Egyáltalán: kérdezni? És vajon kinek – felelni?


Időszámítások

I. A föld légköre romlik. – Meg vannak számlálva évezredeink.
II. A klub csődben. – A megfelelő edző megtalálása a következő napok, hónapok, évtizedek feladata lesz.


Lássa a világ!

– Negyedszázada konszenzusban élünk együtt. Igaz, külső hatások, főleg érzelmi begyűrűzések miatt, az egyensúly meginogni látszott, ám újratárgyaltuk dolgainkat, s a korlátolt felelősségű együttműködés további fenntartása mellett döntöttünk – közölte sajtótájékoztatóján a Kovács-házaspár.


Nocsak, mi ez itt?

Stadion, mérkőzés, a pályán pénzért fellépő ellenfelek, a lelátón néhány ember. Tökéletesen szokványos helyzet. Ám egy kellék nincs mindenkor meccsre bekalkulálva. Vagy minden meccsre. Illetve minden játékosnak.
Ezt támasztja alá a közvetítő riporter egy mondata, melyből némi méltatlankodás is kiérezhető: – A középcsatárt  már megint meglepte a labda!”


Hová tartozunk?

Szűkebb régiónkban léteznek ugyebár kapitalista, fejlődő, volt szocialista s hasonló szép szókkal jellemezhető államok. Mi vajon milyenek és mik vagyunk?
A választ a legtöbb kezdő politológus rávágja: Szüntelen átmenetben, vagyunk a földrész önérzetes, ámde tőkéért örökkön esdő országa.


Bocsánat

Végezetül olvassuk kellő megértéssel a sors üldözte-segítette Hugh Kingsmill vélekedését, mert hát ő, sajnos, így járt:  „A barátainkkal Isten kér tőlünk bocsánatot a rokonainkért.”
Jogos a kérdés, én is felteszem: És akik nem barátaink? Mit kapunk értük cserébe?




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.