Mottó: Aki ma tunya, holnap vermet ás.
Ami a szívén
Egy ember, aki tudja, mit akar. Határozott, gyorsan alkot véleményt. Ha kell, így is változtat rajta. Ami szívén, az a száján.
– Demokratizálódás – mondja. – Aztán helyesbít: – Demoralizálás.
Kérdések
Maradni? Kilépni? Szakítani?
Értekezni? Későbbre tenni? Előbbre hozni?
Egyáltalán: kérdezni? És vajon kinek – felelni?
Időszámítások
I. A föld légköre romlik. – Meg vannak számlálva évezredeink.
II. A klub csődben. – A megfelelő edző megtalálása a következő napok, hónapok, évtizedek feladata lesz.
Lássa a világ!
– Negyedszázada konszenzusban élünk együtt. Igaz, külső hatások, főleg érzelmi begyűrűzések miatt, az egyensúly meginogni látszott, ám újratárgyaltuk dolgainkat, s a korlátolt felelősségű együttműködés további fenntartása mellett döntöttünk – közölte sajtótájékoztatóján a Kovács-házaspár.
Nocsak, mi ez itt?
Stadion, mérkőzés, a pályán pénzért fellépő ellenfelek, a lelátón néhány ember. Tökéletesen szokványos helyzet. Ám egy kellék nincs mindenkor meccsre bekalkulálva. Vagy minden meccsre. Illetve minden játékosnak.
Ezt támasztja alá a közvetítő riporter egy mondata, melyből némi méltatlankodás is kiérezhető: – A középcsatárt már megint meglepte a labda!”
Hová tartozunk?
Szűkebb régiónkban léteznek ugyebár kapitalista, fejlődő, volt szocialista s hasonló szép szókkal jellemezhető államok. Mi vajon milyenek és mik vagyunk?
A választ a legtöbb kezdő politológus rávágja: Szüntelen átmenetben, vagyunk a földrész önérzetes, ámde tőkéért örökkön esdő országa.
Bocsánat
Végezetül olvassuk kellő megértéssel a sors üldözte-segítette Hugh Kingsmill vélekedését, mert hát ő, sajnos, így járt: „A barátainkkal Isten kér tőlünk bocsánatot a rokonainkért.”
Jogos a kérdés, én is felteszem: És akik nem barátaink? Mit kapunk értük cserébe?
Ami a szívén
Egy ember, aki tudja, mit akar. Határozott, gyorsan alkot véleményt. Ha kell, így is változtat rajta. Ami szívén, az a száján.
– Demokratizálódás – mondja. – Aztán helyesbít: – Demoralizálás.
Kérdések
Maradni? Kilépni? Szakítani?
Értekezni? Későbbre tenni? Előbbre hozni?
Egyáltalán: kérdezni? És vajon kinek – felelni?
Időszámítások
I. A föld légköre romlik. – Meg vannak számlálva évezredeink.
II. A klub csődben. – A megfelelő edző megtalálása a következő napok, hónapok, évtizedek feladata lesz.
Lássa a világ!
– Negyedszázada konszenzusban élünk együtt. Igaz, külső hatások, főleg érzelmi begyűrűzések miatt, az egyensúly meginogni látszott, ám újratárgyaltuk dolgainkat, s a korlátolt felelősségű együttműködés további fenntartása mellett döntöttünk – közölte sajtótájékoztatóján a Kovács-házaspár.
Nocsak, mi ez itt?
Stadion, mérkőzés, a pályán pénzért fellépő ellenfelek, a lelátón néhány ember. Tökéletesen szokványos helyzet. Ám egy kellék nincs mindenkor meccsre bekalkulálva. Vagy minden meccsre. Illetve minden játékosnak.
Ezt támasztja alá a közvetítő riporter egy mondata, melyből némi méltatlankodás is kiérezhető: – A középcsatárt már megint meglepte a labda!”
Hová tartozunk?
Szűkebb régiónkban léteznek ugyebár kapitalista, fejlődő, volt szocialista s hasonló szép szókkal jellemezhető államok. Mi vajon milyenek és mik vagyunk?
A választ a legtöbb kezdő politológus rávágja: Szüntelen átmenetben, vagyunk a földrész önérzetes, ámde tőkéért örökkön esdő országa.
Bocsánat
Végezetül olvassuk kellő megértéssel a sors üldözte-segítette Hugh Kingsmill vélekedését, mert hát ő, sajnos, így járt: „A barátainkkal Isten kér tőlünk bocsánatot a rokonainkért.”
Jogos a kérdés, én is felteszem: És akik nem barátaink? Mit kapunk értük cserébe?
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése