Életpárlat

sosem volt pendelyem
gondolatban levetem
szeplő és horzsolás
fájó gyenge testemen
keskeny palló vezet
szurkos ingoványos
életpárlat felett
távoli kémény
ostoba fekete füstje
lelkem festi meg

fény zökken
fogd kezem
segíts nekem...