LÉLEKÚT

"Porból lettünk, porrá leszünk",
mi megmarad, csak a lelkünk,
elengedi gyarló testünk,
elfelejti földi létünk,
amely csupán egy állomás,
öröm, bánat, vad álmodás,
mégis úgy fáj az elmúlás,
gyötrelmes kín, elszakadás.
Mikor jön el, örök titok,
nem tudhatom, hová jutok,
mi lesz azzal, kit itt hagyok,
léteznek-e az angyalok.
De azt érzem, hogy ott várnak,
szeretteim rám találnak,
lélek-karjaikba zárnak...
Földi dolgok már nem fájnak.