Elégve, eloltva

Tűz se lobbant már éjek ölén lángra,
éj se sír fel, ha csillaggá válnék,
csillag se csókol álmot szempillámra,
akkor se, ha újra rá találnék.

Ne hevíts tűz, nekem ennyi is elég.
Kővé vált szívemet szétporladva
izzón lába elé terítettem rég,
hogy így lásson elégve, eloltva.

Maradt a por, füst, fonnyasztó magány.
Ki többet kapott, mint amit remélt,
nem kérheti soha számon magán

Józanul egy őrült szerelemért,
hogy belehalt és elégett porig.
Akkor se, ha csak róla  álmodik.