2013. november 20., szerda

Nélküled tovább

with 0 Comment




A kenyér falfehér, sápadttá olvadt
betevő, a hírek is kifakultak
a csend palettáján, csoszogásodat
sem hallani. Győzött égi másolat,
az ágyadból valami légi fitnesz
hajtja el hiányod, látom, mint libbensz,
pedig lecövekelt benned mozdulat,
elméd se volt több, csak játszó, torz tudat
licensze. Ilyenre formált percnyi kéz,
az ajtón, melyen jöttél, egyszer kimész.
Az ürest visszük tovább vállainkon,
idő kondenzcsíkja ütközik, szívnyom
randizik hamuba sült álmainkkal.
Fogközig hatol az űr. Átszab, irdal.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.