Irigység

irigylem magam érted
az elmúlt évekért
pár hónap örömért
irigylem akiért élsz
neked vele kék az ég

furcsa álmomban
vonaton utaztunk
idő festette hajad
szemedben nyugalom
mosolyodból vágyad
régen elmaradt
benne őszi kép
csendje honolt
az irigység ma reggel
szívemből elosont

a vonat pedig feketén
velem tovább zakatolt...