Csilláron csüng tavasz,nyár,
ősz kódorog fenn a fán,
télbe visz, de kinn még vár.
Falon kúszik fény és árny.
Elhal ezer zöld, 'mi élt,
Halványabb kék messzi ég.
Falon hideg, s meleg fészke,
Napunk felhőbe bújt ékszer.
Szobacsend hiányba harap,
Harmatcseppre hull egy falat.
Kandallónak szája tátva,
Telet serceg alig várja.
Szerelemben ifjú, s leány,
A csók szájról szájra száll.
Benn alkotás dallama zeng,
kint alkotó és kottajegy.
Kötögető öreg kezek tánca,
kötekedő aggság avarlázban.
Örömhír simul kopasz fákon,
függönyén hullnak le álmok.
Lélekhúrokon játszik a szél,
belső utakra terel a vég.
A lépcsőn törékeny fényszál hallgat,
árny labdázik, fák között akad.
Ablakra tekeredik fátyol csipkeszél,
küszöbön tarka cica álmosan alélt.
Napról napra kevesebb a fény
most futott ki, vajon merre tér?
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése