Szárnyaszegett

Szeretném kitépni karom
az égen szárnyra kelni
Szeretném, hogy szeress
szépen szabadon eressz
arcon csorgó könnyű eresz.

Elmennék, mégis visszahúz
nem ereszt el a gyökér
Levél nélküli fa lennék
az örökzöldek is lesték
csak rájuk szállnak lepkék.

Levenném némi reménnyel
már múló ködös köntösöm
Szürke-folt szív, várhatom
semmi sem segít a bánaton
mocskos út s előttem sárhalom.

Temetém magam eme helyre
újra nem szállok fel innen
Bukott angyal, most ördög
képében sötét formát öltök
hangom sűrű vérben dörmög.

Megszoktam ezt az életet
végre magam ura lehetek
Most a pokol tüzében égek
oktalan, hogy emberekkel éljek
féreg-gépek, ti méreg-gének.

Várva az órát majd veletek
játsszak s szenvedd, mit én
Többet ér minden szép szónál
érezd édesen halálos csókját
révész már úton érted kószál.