Rendhagyó Karácsony

Eljött most is a nap,
beköszöntött egy újabb pofonnal, kár.
Ez még nem a tavasz.
Ilyenkor összegyűlik a nép a ligetben,
a ház a családban, az indulat az elmében.
Kitör a megszokott vihar,
ahol béke helyett tányérok repülnek a légben,
már így is megingott arcok
s most még magányba mindinkább borulva,
állnak. Egymással szembe,
az egykor megterített asztal előtt.
Csak nézik, nem látják.
Csak észlelik, nem érzik a problémát.
Csak egy hang súgja belül,
mit nem a szív diktál, lent.
Innék egy kortyot, tele a pohár,
hiába.
Kedvemre játszok a szavakkal,
mégse talál gazdára,
szorul a hurok, indul a vita,
a Péntek Csütörtököt mond,
s kezdődik előlről az egész
ótvar körforgás.
Mégis úgy érzem, vártalak már -
Békés, Boldog Karácsony!