Emberek vesznek mindenütt körül,
van, kit meglátok, s a szívem örül.
Másikuk taszít, falakat húzok,
elmenekülök, szinte elbújok.
Akad olyan is, aki közömbös,
amit én érzek, vele kölcsönös.
Látok szenvedőt, kínoz fájdalom,
nem segíthetek, csak ezt fájlalom.
Néha szembejön valaki velem,
az az érzésem, régről ismerem...
Bizony így jártam akkor én veled,
mikor megláttam derűs képedet.
Lettél azóta az én örömöm,
tán csak véletlen, mégis...köszönöm.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése