2014. január 29., szerda

EMBEREK

with 0 Comment


Emberek vesznek mindenütt körül,
van, kit meglátok, s a szívem örül.
Másikuk taszít, falakat húzok,
elmenekülök, szinte elbújok.
Akad olyan is, aki közömbös,
amit én érzek, vele kölcsönös.
Látok szenvedőt, kínoz fájdalom,
nem segíthetek, csak ezt fájlalom.
Néha szembejön valaki velem,
az az érzésem, régről ismerem...

Bizony így jártam akkor én veled,
mikor megláttam derűs képedet.
Lettél azóta az én örömöm,
tán csak véletlen, mégis...köszönöm.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.