Édesanyám

Édesanyám figyelj rám,
és add a kezed kérlek,
most én mesélek valamit,
mert elteltek az évek.

Megszülettem védtelenül,
karjaidban óvtál,
átöleltél két kezeddel,
menedékem voltál.

Eltelt már vagy egy-két év,
lassan járni kezdtem,
szereteted követett,
én felegyenesedtem.

Láttad számat szóra nyílni,
az volt tán az első,
jött aztán a több is,
hogy öntudatom megnőtt.

Óvodából iskolába,
egyre tovább léptem,
munkahelyen évek alatt
tanított az élet.

Itt hajolok előtted most
könny csorog az arcomon,
huszonnyolc év távlatából
kisfiad is maradok.

Mit kérhetsz most? - kérdezem.
te letörlöd a könnyemet,
mosolyogva hozzám hajolsz,
s megfogod a két kezem.

Mert amit eddig tőled kaptam,
annak ára végtelen,
kérésed csak annyi felém,
kapjon ennyit gyermekem.