2014. április 23., szerda

A tenyeredben

with 0 Comment


Bárcsak megbújhatnék a tenyeredben.
Érezném melegét, bőröd puha selymét,
Hallanám, ahogy dobbannak az erek.
Ujjaid közt fény szűrődne be,
a kezed húsát vörösre festve.
olyan lenne, mint egy csodás naplemente.
Ó, bárcsak megbújhatnék a tenyeredben.

Bárcsak sétálhatnék a tenyereden.
Gyűrűkön, vonalakon, sokszögeken át vándorolnék.
Talpam alatt, mint a frissen szántott földön
futnak a barázdák végtelen sorokban.
Elindulnék az életvonaladon, s remélném, utam sosem ér véget,
és ha elfáradok, megpihennék a Vénusz domb tövében.
Ó, bárcsak sétálhatnék a tenyereden.

Bárcsak a tenyereden hordoznál.
Vinnél magaddal mindenhová, s hogy céltalan,
ne szórd jókedved, mindig rám mosolyognál.
Ha néha megsimogatsz, vagy a szívedhez emelsz,
én csak hallgatom a mély dobbanásokat,
remélném, eggyé forrunk e lüktető morajban.
Ó, bárcsak a tenyereden hordoznál.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.