Az éjszaka csendje

 Rám zuhant a fekete éjszaka
Egy könnycsepp érted, Gyere haza!
  Már kigyúltak a csillagok az égen
Úgy fáj,hogy Te ott és én itt vagyok

Járom az utam a végtelenbe
Folyton csak téged keresve
Csak bánat él  szívembe
 Felsír bennem a hozzád hívó vágy
 látjuk e még egymást?

Mit nekem hagytál a vérző szívem
 Mit nem tud meggyógyítani senki sem
Összeomolhat ég és minden ami ép
Csak egy fontos
hogy még   szeressél

Ahogy az égen a hold öleli a csillagokat
Örökké én is szeretni foglak
 Szóljon hát szívem dallama az ég felé
Halld meg a sóhajom
A síron túl is szeretlek nagyon

S valahol a végtelen
 Univerzumba majd találkoznak
Két szerelmes szív
Mely a földi életbe nem letehet boldog

Nem roncsol a fagy s hazug szavak
Csak testűnknek lángja
Mi meleget ad
Ha véget ér majd ez az álom
Tudom,akkor is rád gondolok

Ha a végtelen szétszakít bennünket
Mert életembe Te vagy a végzet
Csillagom Te vagy nekem
Kit a szívembe hordozlak
Te édes  édes szerelmem

Fogjuk egymás áttetsző testét
S lélekbe együtt vagyunk
Mert minden ,mi összeköt
 A szívnek dallama

Nem akarom hogy elmúljon a perc
S véget érjen ez álom
Akarom hogy örökké
Szíved szívembe maradjon

A kék ég fényes horizontján
Te vagy a legszebb
Szemed tűkre  úgy  ragyog
Mit leírni nem lehet
Gyémántnál fényesebb

A rózsát ma is kezembe tartom
Mit búcsúzóul adtál
Könnyeimmel áztatom
Emlékbe elteszem
Hogy egyszer vissza adjam neked

S ott egyé lesz a lélegzet
A szavakból muzsika lesz
Mi csak szállunk majd angyalszárnyakon
S boldogok leszünk
Mi ketten nagyon de nagyon