"Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be."
Tudom képzeletem játszott Velem. Rég
máshol kopogtat érzelmed. Tizenhat év.
Igen, ennyi és javadra. Harcolnék,
de nincs erőm, így örökre tagadlak.
Nem adhatom meg magam, mert utána,
nem létezhetek. Nem fogadhatom mit,
adni vágysz, mivel nem ismételhetek.
Elűztelek. Lelked üresség. Külső
vonzása hatott, mert ritmusa, vágya,
egy mindent elsöprő érzéki vágta.
Vonzanám egyre a vágyad, de nem 'ér' el
semmi, semmilyen irányba. Talán így
marad... "mikor nem látsz. Felsírok érted."
Tudom képzeletem játszott Velem. Rég
máshol kopogtat érzelmed. Tizenhat év.
Igen, ennyi és javadra. Harcolnék,
de nincs erőm, így örökre tagadlak.
Nem adhatom meg magam, mert utána,
nem létezhetek. Nem fogadhatom mit,
adni vágysz, mivel nem ismételhetek.
Elűztelek. Lelked üresség. Külső
vonzása hatott, mert ritmusa, vágya,
egy mindent elsöprő érzéki vágta.
Vonzanám egyre a vágyad, de nem 'ér' el
semmi, semmilyen irányba. Talán így
marad... "mikor nem látsz. Felsírok érted."
Faludy György: Szerelmes vers.....Költészeti Játszóházban, megadott idézetre írtam.
Első és utolsó sora.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése