2014. május 7., szerda

Két sziget

with 0 Comment


Előttem áll a híd már hónapok óta,
Mégis a kipusztult tájhoz szól az óda…
Egy ugar, egy szikes, vad sziklatemető,
Egy régi, elveszett, imádott szerető…

Látom a virágokat, a fényt a túlparton,
Hallom, hogy új tündér csalogat új hangon.
Érzem a gyengéd és lágy szellőt keletről,
Méz édes illatát a Jövő-szigetről.

Én mégis itt ülök a semmi közepén,
A vér, por és hamu fedte vár tetején.
Varjak szállnak, nem dal, sötétség fény helyett,
Szélvihar kél és bűz, amerre lépkedek.

Én mégis itt vagyok, nekem nem kell az új!
Itt ér majd a halál, vihar, árvíz ha dúl…
Mi fájdalmat okoz, mondd, hogy feledjem azt,
Ha csak az hozta el egykoron a tavaszt?




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.