Előttem áll a híd már hónapok óta,
Mégis a kipusztult tájhoz szól az óda…
Egy ugar, egy szikes, vad sziklatemető,
Egy régi, elveszett, imádott szerető…
Látom a virágokat, a fényt a túlparton,
Hallom, hogy új tündér csalogat új hangon.
Érzem a gyengéd és lágy szellőt keletről,
Méz édes illatát a Jövő-szigetről.
Én mégis itt ülök a semmi közepén,
A vér, por és hamu fedte vár tetején.
Varjak szállnak, nem dal, sötétség fény helyett,
Szélvihar kél és bűz, amerre lépkedek.
Én mégis itt vagyok, nekem nem kell az új!
Itt ér majd a halál, vihar, árvíz ha dúl…
Mi fájdalmat okoz, mondd, hogy feledjem azt,
Ha csak az hozta el egykoron a tavaszt?
Mégis a kipusztult tájhoz szól az óda…
Egy ugar, egy szikes, vad sziklatemető,
Egy régi, elveszett, imádott szerető…
Látom a virágokat, a fényt a túlparton,
Hallom, hogy új tündér csalogat új hangon.
Érzem a gyengéd és lágy szellőt keletről,
Méz édes illatát a Jövő-szigetről.
Én mégis itt ülök a semmi közepén,
A vér, por és hamu fedte vár tetején.
Varjak szállnak, nem dal, sötétség fény helyett,
Szélvihar kél és bűz, amerre lépkedek.
Én mégis itt vagyok, nekem nem kell az új!
Itt ér majd a halál, vihar, árvíz ha dúl…
Mi fájdalmat okoz, mondd, hogy feledjem azt,
Ha csak az hozta el egykoron a tavaszt?
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése