Magamra legyintve

Sajnálatos körülmények,
gyerek vagyok, nem több.
Kétszer is meggondolom
az élet mivoltát mégis.
Jókat nevet a bolond,
persze rajtam.

Ha lennének kezeim
megfognám, mit nem szabad.
Vagy biztos tűzbe tenném:
talán érted, talán nem?
Mert én ugyan nem
értek semmit.

Foghatnám a letagandó
koromra, csíny lenne bizony.
Érett fejjel gondolkozni
viszont micsoda meddőség.
Most meg azon töröm
fejem mennyi

mindent vesztenék, ha
egyszer felnőnék, közeleg.
Valószínű, másnak eszébe
se szoktak jutni ezek
a csúnya, rossz,
rút gondolatok...

Jó volt gyereknek lenni.