A kegyelem mélységei

...már ítéletet mondtak!

Még meg sem születtem,

de hordozom. Nem 9 hónap.

Nincs mentség, bár kértem.

Szóltam az égnek,

közbeszólt a halál.

Nem adtam meg neki,

mert nem jár,

majd kegyelmet kértem,

üzentem az égnek,

választ nem kaptam,

megsemmisültem.

Romba nem dönthetett,

mert az ürességem

nem temethetem,

csak a létem.

Indulnék tovább,

és szorongva

körbenézek,

még anyám sem hallott,

akkor sem, mikor kértem.

Ma már értem.

Könnyek az emlékeidre,

siratom magam, általad.

Annyi ember köröttem,

karnyújtásnyira senki.

Szememben a világ magánya,

mint korhadó ág.

Pilinszky János : Késő kegyelem című versének evokációja.
Kárpáti Tamás képe vagy festménye