Félelem

Hallgatagban éjszakázó
vérfagyasztó árnyalak,
nyughatatlan félelemtől
tajtékzom az ágy alatt;

agyam tokján megszorul a
szűkre szabott glória,
lelkem mélyén szárnyat bont a
tébolyodott fóbia.

Szemem előtt penge villan,
eltakarom arcomat,
aratni jött kaszájával,
nem adom fel harcomat;

szembenézek csont fejével,
hívogat a végtelen,
halld meg Uram könyörgésem,
korai a végzetem.