Szellő

Hajnali pázsiton ébred a szellő,
kergeti száz pihe, semmirekellő.
Lobban a rózsa arcpírján,
perdül az égre és csínján

szökken a fellegek zápora, pőrén, 
lágy dala libben a fény puha bőrén,
ringat a selyme langyában,
megtanulunk ma egy páran

játszani álmot a végtelen ágán,
szárnyakon égni a szél csusza hátán,
szállani, szállni még feljebb,
míg a világot átfested.