Őszi emlék

korán jött szeles őszön a hideg
kéretlen erővel szobámba betört
régi emlékem vele rám köszönt
gyermekként az iskola visszavárt

szomorkás félmosollyal fanyalogtam
még meleg a nyár padba ülni kár
húzta kezem makacsul mélyre táskám
nyafogtam is néha elég volna már

vége lett a diáklétnek helyem másé
könnyemet irigyen töröltem titokban
fájó szívvel néztem a téren virgonc
gyerekek után kikre becsengetés várt