Szívhangok

Csendülnek hangok mélyen, szelíden,
 rezzen a szó a megnyitott szíven,
 koppan a fa, reccsen az ág,
 egy kis pók beköszön.

Sötét égbolton fénylő csillagok
 hirdetik nekem, hogy ember vagyok,
 messzeségbe zeng a hálám,
 belém olvad az éj.

Zúgó harangok elnyelnek engem,
 a csendbe zendül békés reggelen,
 keletről kél rőt hajú nap,
 szembe sugarat vet.

Kék bogarán az ébredő égnek
 angyali fehér felhők zenélnek,
 hullám nélkül pihen a tó,
 nyugalma végtelen.