2014. október 5., vasárnap

Bársony ködökben

with 0 Comment


Kitárt ablakomnál az estnek fénye
a Nap tükrében kialudni látszik,
koromsötét bársonyba fordul az éj,
s lelkem húrjain ég-muzsikát játszik.

Vállaimon neszező csendek ülnek,
beburkolóznak a gomolygó ködbe,
sűrű lepelként borul ránk a holnap,
álmodni tanít most, és mindörökre.

Mintha derengene amott a távol,
szárnyak csattogása, villanó szemek…,
képzelem talán, s e hűvös lehelettől
a valóságba mindjárt felébredek?

Erős fuvallat suhogó szárnyain
a végtelen rezdül, - kacag a Hold -,
élet lebben fekete tollak fényén,
amikor átkarol, és magába old.

Repülünk egyre feljebb, felhők fölé,
ahonnan már csak térkép e furcsa táj,
beleborzong a megsüketült nemlét,
s a szabadság karmában foszló homály.

Csillagok bőrében lobbanó árnyék,
suhanó lelkemben őrizlek téged,
mint eszelős varjú, átfestem végleg
a mesékben rejtőző messzeséget.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.