2014. október 29., szerda

Édes naplóm!

with 0 Comment


Édes naplóm, néha történnek velem olyan dolgok, amelyeket csak neked merek elmesélni. Ez is olyan. Életem elején, mikor a tanulás rögös útján elindultam, még nem voltak bütykeim. A cipőm kulturális szellőzése roppant komoly hiányosságokat szenvedett emiatt. Soha nem neveztem őket tyúkszemeknek, mert nem baromfik ők, sőt nem is barom fiak. Alig van közük a barmokhoz.
Az élet egy folyamatos szárba szökkenés, amit beérés után enyhe hervadás, majd azt mesélik, hogy teljes a fonnyadás követ. 
Ugyan nem vagyok növény, de az emberek is élnek. Tudtad te ezt, édes naplóm? Ugye tudtad? Kemény bőrű lábujjdudoraim túlfejlődtek, s úgy éreztem, nem ártana egy pici fazonírozás, különben meg is tanultunk valamit ebből a cipőbe szorult életbölcsességből. Csak fél sikert bírtam kiharcolni, mert az "új úthenger jól hengerel" közmondást ugyan ismertem, de mindegyik pöfögőről azt véltem, hogy tisztában van saját lábujjbütyöktelenségéről, arról is, hogy a kulturált lábbeliszellőzést még néhány évtizeden át tanulniuk kell.
Kedves naplóm, naivan azt is gondoltam, hogy létezik a szerénység, tisztelet fogalma, de ez csupán alma. Nem gondoltam egy ilyen sokoldalúan fejlett hengerről, hogy képtelen feldolgozni önnön súlyának súlytalanságát, tehát hozzá folyamodtam.
Utólag elmesélték, jobb lett volna pedikűröst keresnem, de én mindenkiben megbízom. Azt hiszem egészen jóhiszemű, már tyúkszemtelen vagyok. 
Felkérésem után, előjegyzésben kaptam megfelelő bütyökgondozási ígéretet. Ám most bakancsaim, melyek nélkül nem lehet ugrálni - tudod ugye, drága naplóm -, ismét kultúrafüggetlenek lettek, mert még őket levetni sem engedett... Talán csurgott belőle az üzemanyag, vagy beakadt a gázpedál, mert tizennégyszer hajtott át szerencsétlen tyúkszemeimen és reccsentette őket a lapuló szétszapulásba. Annyit sem bírtam mondani, hogy "jaj", mert megfordult és tovapöfögvött. Már láttam, hogy ömlik belőle az üzemanyag, tehát energiatúltengésben szenvedett. Miután a bakancsomba gyömöszölt pép sajgását megemésztettem, és végre sikerült szétválasztanom az alaposat a lapostól, utána is kiabáltam.
- Jóhenger! Én csupán egyszerű, intellektuális bütyökgondozást kértem, de maga lehengerelt!
- Nem érték el a normatív alapot! Más koncepcióval dolgozunk ma már, főleg én a döngölő legény. Lábujjszerte nyomom a bütyköket, laposodjon minden nyolc fokos látószögembe!
- Miért nem nyit száznyolcvan fokra?
- Azt a vén marhák is megtehetik! Én egy lebütyöktelenedett világ szétlapult álmát dédelgetem, ahol senki nem tyúkszemtelenedik és a hátsó, villogó irányjelzőimre - tudja a tarkómra - sem látnak.
Ilyen féktelenséget! Mondd, kedves naplóm, ki lehet ezt heverni? Ne kérdezz semmit! A hengerelést ugyan megköszönöm, de azt egyszer sem lapítom vissza. Mit kezd majd szegény úthenger, mikor elegyenetlenedik az első és két hátsó forgólába, kifelé is, befelé csupa bütyök, tyúkszem lesz? Most éppen ezen gondolkodom. Édes naplóm, ugye te értesz? Tudom, igen. Nekem ez a fontos...




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.