Hiányod

őszönként eszembe jutsz

mikor falevelet kavar 

sziszegve szívembe marva

kíméletlen szél

kócolja hajam

hideg kezével ruhám 

alá bújva hozzám simul

csobogó tópart 

mellett andalgok

néma vággyal 

hangtalan dalt dalolva 

könnyem hull 

naponta sikoltva 

zsolozsmázom neved

felesel velem kopasz 

ágon hintázó madár

csúfolva trillázza 

hittelen hiányod

Kép: Zulema Guerra alkotása