Hűvös, néha

Néha borongós estén
feltűnik arcod mása,
mosolyt lehelsz a tájra.

Néha kavargó szélben
repülni látlak, s mégsem
érlek el.

Néha hívlak, hogy érezd,
megfeszülök, s ha kéred
álmodom

tovább e hűvös estét,
nélküled, mintha lennék
valakié.

Néha elhiszem újra,
bennem élsz, úgy, mint akkor,
s értem jössz pirkadatkor.