Már tíz éve nincs közöttünk,
akit annyira szerettünk.
Nehéz volt a gyermekkora,
korán elhunyt édesanyja.
Mostoha sors nem kímélte,
zárkózott emberré tette.
Okos volt és tehetséges,
mindenkivel emberséges.
Hogyha kellett, szigorú volt,
de a jóhoz kedvesen szólt.
Kertje volt a büszkesége,
sokat gyönyörködött benne.
Csodájára jártak, nézni,
dolgát míly tökéllyel végzi.
Érzékeny volt nagyon belül,
ki filmeken jókat derül,
de ugyanúgy meghatódott,
ha a téma szomorú volt.
Nekünk mindent megteremtett,
mire erejéből tellett.
Fiaimat szépre, jóra
apjuk helyett tanította.
Ő volt, aki példát adott,
aki mindent megmutatott.
Nagyon soká akart élni,
ugyanúgy, mint az ősei.
De elvitte beteg szíve,
élete sok feszültsége.
Gonosz halál nem engedte,
el sem búcsúzhattunk tőle.
Amíg élünk, őt szeretjük,
soha, soha nem feledjük.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése