2014. november 2., vasárnap

Piedesztálon

with 0 Comment


Nem vívódtam. Hittem akaratlan.
Mindenem vagy, csontomból faragtam
tartópillért neked, mint a gyerek,
-hogyha nem vagy velem, érezzelek-
bordát futó erek, s szíved köré váznak,
s vágyakat szárba szökkent kalásznak
utat kanyargón, hol lábad hordoz.
Megbékélt csendet vad viharodhoz.

Nem vívódtam. Tudtam, amit kaptam,
hit volt, s kétely az elvetett magban,
feledve a kínt, mint aki célt ért,
s átkelt veled tetőt borzolt szélként
sóhajok hídján, zsalugáteréjben.
Fáklyám lettél, mikor hozzád értem
megkövülten talapzattá válva,
hogy felállhass a piedesztálra.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.