Mond-e valakinek valamit ez a név: Sildenafil?
Nem? Akkor közelítsünk másfelől a megoldáshoz.
Hallottak-e arról a szerről, melynek hatására egy nyolcvan éves ember is olyan előadást tud tartani, mint egy húsz esztendős fiatal? Nem ugrik be semmi?
És ha azt mondjuk, azt az előadást hálószobában kell megtartani?
Igen, lelki szemeim már látják is: most mindenki ráismert a készítményre, mely igen csodálatos, teljesítményfokozó hatással bír, s melynek közismert neve a Viagra.
Felmérések szerint az USA-ban 20-30 millió férfi szenved attól, hogy tehetetlen. (Nem túl friss adatok; egyébként ilyen célú hazai kutatásról nem tudunk.) Más hír arról szó: az érintett amerikaiak húsz százaléka keresi bajára a megoldást. Persze, ezek az információk becsült számok, ugyanis, mint a tanulmányokból kiderül: az impotencia manapság (még) a tabutémák egyike. (Legalábbis a nemiséget illetően.)
Feltűnt talán, hogy egyszer betegség gyógyítását említettem, majd másodjára a tabletta teljesítményfokozó erejére utaltam. Ha igaz, Viagránk fele-fele részben hasznosítható e két célra. Egy, a témát tekintve (is) tudós, kellőképpen tájékozott ismerősöm érvelt is a csodaszer mellett. „Mindenképpen hat – mondta bólogatva, a kétkedőket meggyőzendő –, növeli minden férfi hormontermelő képességét.”
Természetesen könnyű megértenünk, hogy az érzelmek különféle vegyi folyamatokat váltanak ki bennünk. (Olvashattunk is párszor olyasmiket, hogy a szerelem nem más, mint kémia.) De mi a helyzet, ha az emberek megöregedtek, megbékéltek a világ minden bajával? Legyünk szélsőségesek! Mi van akkor, ha valakinek már nincs semmi, de semmi (fokozni való) érzése, igénye szépre, miegymásra?
Neki érdemes elolvasnia ezt a tudományos dolgozatot!
Vágyhat még – a Viagrára!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése