Az élet árnyoldala

Lelkemet satuba
préseli a bánat.
Szívembe, hiányod
rajzol új mintákat.

Arcomra, fájdalom
vési a jeleket.
Kezembe temetem,
lecsüngő fejemet.

Testem, fájdalomtól
görnyedten vonszolom.
Kiáltanék, de bent
tombol a sikolyom.

Ó szerelmem, hol vagy,
most vajon merre jársz,
az angyalok földjén
talán épp reám vársz?

Fekete gyászomat
szárnyakra cserélem,
mert itt lent az élet
árnyoldalát élem.

Megyek utánad,
nincs miért maradnom,
az életem kisiklott,
kár lenne tagadnom.